Az iskola nem úgy indult, ahogy mi azt elképzeltük. Nagyon nem. Mindkét gyerek kivan, apa pánikol, hogy mi lesz így velük, nekem meg a szívem szakad meg. Kb. itt tartunk. 

Az első hét tapasztalatairól:

Mindenki nagyon kedves. Tényleg. A gyerekek tanítónénijei segítőkészek, a szülők is próbálnak támogatni minket. Találkoztunk Bence osztályában egy német anyukával, aki mondta Józsinak, hogy nyugodjunk meg, két éve az ő gyereke is ugyanezen ment keresztül. Nem nyugodunk meg, de azért jó tudni, hogy ez másnál is ilyen. 

Fejest ugrottunk a spanyol nyelvbe. Mivel van házi feladat, mégpedig nem is kevés. (Én ez ügyben Vekerdy Tamással értek egyet, hogy fölösleges a házi feladat, délután játszani kell, meg futkározni, az sokkal hasznosabb, úgyhogy nem örülök. Hatványozottan igaz ez az ADHD-s kismanókra.) Tehát szótárakkal és Google barátunkkal felszerelkezve ülünk délutánonként a házi feladat fölött. Oké, elismerem, nekünk háromszor annyi idő elkészíteni, mint a helyieknek, lehet, hogy csak azért tűnik soknak. Mert mindent fordítani kell, és sokszor a fordítóprogram sem ad egyértelmű választ. Kizárólag a spanyol-magyar fordításra nem lehet hagyatkozni, sokszor ad ki teljes zagyvaságot, általában kell egy kontroll, spanyol-angol fordítás, és ha még mindig nem világos, akkor Józsi németre is lefordítja, ebből már össze tudjuk rakni, mit is akar a feladat. Aztán vegyük még azt is hozzá, hogy a dominikai spanyol nagyon nem olyan, mint a spanyol-spanyol. És plusz-bónuszként a tanárnéni felírja a leckét, dominikai folyóírással. Na, ez aztán a feladat! Mert ha elolvasni sem tudjuk, akkor a Google sem fog tudni segíteni...

Dorka spanyol tanárnénije külön leírta nekünk egy lapra, hogy mi a házi. Látszik, hogy nagyon szépen, gondosan írta meg. Most mit mondjak.... Szép. De továbbra sem értjük.

Bence első nap mutatta, hogy csak egy könyvet kellett hazahoznia, a Calligrafia Dominicana ciműt, amiben már dolgoztak is. Nézegetjük, egyik oldalra van írva valami a tanárnéni által (persze spanyolul és olvashatatlan/érthetetlen számunkra, Zarea-nak olvassuk) és még két oldal van így megjelölve. Éltünk a gyanúval, hogy ez esetleg házi feladat lenne, tekintve, hogy csak ez az egy könyv érkezett haza. 
Bence (alias IndulabakterházBendegúz) szerint teljesen nem értjük (mert ő igen!) a tanárnéni csak bejelölte, hogy holnap az iskolába mit fognak majd csinálni...

(Persze egy nap alatt kiderült, hogy nem Zarea, hanem Tarea és természetesen házi feladatot jelent.)

A szép írásnak viszont örül a tanítónéni, akit itt Prrofé-nak, Professore-nak mondanak a gyerekek.

Dorkánál sem egyszerű, merthogy azonnal betűket kezdtek velük íratni. Dominikai folyóírással. Persze nem tudja leírni, mérges lesz. Én megírom, ő átírja. Nem gondolom, hogy így kellene betűket tanítani. Nincs íráselőkészítés, ami Magyarországon legalább 6 hét, holott tudják, hogy Dorka nem járt iskola előkészítőbe. Hullik a hajam. Sürgős skype-konferencia Bence elsős tanítónénijével, hogy mit tegyünk. Egyeztetünk, íráselőkészítő feladatokat rajzolok a füzetébe, köröket, vonalakat rajzolunk lisztbe... Nyomtatónk nincs, így a netről másolom ki ezeket, délelőttönként, míg a suliban vannak.

Aztán küzdünk még olyan dolgokkal, hogy ebéd. A suliba vannak 8-tól 15 óráig. Tehát nem elég egy kis nasit betenni, + 40 fok van, egy üveg víz sem elég. Az otthonról hozott uzsonnás doboz, a lunchbox kicsi. Nem fér bele ennyi minden. Jégakku is kell bele, mert minden azonnal felforr ebben a hőségben. A vízbe teszek jégkockát, de mire a suliba érnek el is olvad. Bence szerencsére gyorsan kifigyeli, hogy hogyan is csinálják ezt a helyiek. Tehát vizespalack előző este be a fagyasztóba és másnap csak indulás előtt veszik elő. A nap folyamán pedig a jégtömbből mindig a szükséges mennyiség olvad ki, így majdnem egész napra biztosított a hideg víz. És nem, nem fázik meg tőle a torkuk. 

Nálunk nagy kedvenc a tejbegríz, tejberizs két olyan étel, amit tudok csomagolni és mindkét gyerek imádja. Pénteken Bence kéri, ne tegyek be neki többet ilyet, mert kinevetik a többiek, hogy mit eszik. Ők ugyanis még nem láttak ilyet. Valami bébipapinak gondolják. Aztán bundáskenyér. Szeretik, hidegen is. Hurrá! Lehet csomagolni. Bence meséli: "Na, ezt is jól megnézték! Kérdezték, hogy mi ez? Mondom nekik, hogy egg and bread. Majdnem rosszul lettek." 

Az iskolai büfé egy cukorgyár. Oké, a dominikaiak extra cukorral esznek mindent. A boltban a gyerekeknek a szopogatós cukorkákat nem kis zacskókkal árulják, hanem fél kilós, kilós kiszerelésbe. És gyakorlatilag minden szemetet el tudnak adni, amit már sehol máshol a világon. Rettenetes édességekkel találkozunk. És a gyerekek tucatszám eszik ezt napközben a suliba.

Üditő: Kóla, vagy Fanta rosszabb esetben dominikai "kóla" és dominikai "fanta". A két utóbbi ízét leginkább a régi gyerekfogkrém és rágó ízére tudnám hasonlítani. Borzasztó. Nincs 100%-os gyümölcslé. Pedig hol, ha nem itt??? Egyedül narancslé van. Kisdobozos üditő pedig csak olyan van, aminek a gyümölcstartalma max. 20 %. Úgyhogy a víz mellé limonádé kerül még a táskába, nekem szerencsém van, mert soha nem cukroztam a limonádét, így szokták meg, így szeretjük. Víz, citrom, mentalevél. Sütök kekszeket, sütit, kakaóscsigát, hogy egyenek valami értelmeset. 

Egyébként Bencének megint nincs ideje napközben enni... (Ez az otthoni suliban is jellemző volt.) Azt mondta, hogy azért nem tudta megenni az egész szendvicset, mert csak 5 perces a kajaszünet. Megnéztük, 30 perces. 
- Ááá, nem, mert akkor mindenki focizik, akkor nem lehet enni!!!

Jövő héttől lesz egy pedagógiai asszisztens, aki minden nap eljön hozzánk és segít a leckében. Kicsit érdekes volt, mert a néni ajánlotta fel, de kérte, hogy ne mondjuk meg a suliban, mert neki abból baja lehet. Viszont fele annyiért jön, mint ahogy az iskola korrepetálná őket. (Megjegyzem egész héten kértük a sulit, hogy valaki segítsen, mindig a manana volt a válasz, meg hogy majd értesítenek. Csakhogy nekünk most kell a segítség...)

Remélem jövő hétre kicsit javul a helyzet, mert ez most embert és gyereket próbáló.

2014. augusztus 24.