Férfiasan bevallom, hogy tíz nap után én haza akartam menni. Azt mondtam, engem nem érdekel, otthon még a gyerekek mehetnek iskolába, oviba és majd bérelünk egy lakást, amíg a miénk ki van adva.
Ez a nyomasztó, depressziós, stresszes - Gabi szerint néha hisztis - állapot elég sokáig eltartott, hirtelen annyi gond és macera lett a beilleszkedésünkkel, a lakás, az autó és internet ügyekkel, a helyünk megtalálásával, a néha megdöbbentően magas árakkal - miközben a helyiek szerint bámulatos sebességgel és szerencsésen intéztük el a dolgokat.
Ezekben a napokban az internet még mindig nincs bekötve, nem tudok dolgozni, naponta járok a szolgáltatóhoz, hátha meg tudom sürgetni. Mosolyognak, kedvesek és megkapom, hogy mañana! Minden nap.
A gyerekek iskolájáról is kiderült, hogy jóval többe kerül, mint előzetesen jelezték, hirtelen "apró" pluszköltségek merültek fel a tandíjon felül...
Most már én is másképp látom azokat a heteket, a Budapest és család/barát elvonási tüneteket, a villámköltözés okozta stresszt - bizonyos életkor fölött az ilyesmi életveszélyes is lehet, szóval másképp látom, de akkor azt mondtam a sokadik pánikroham után, hogy én most hazamegyek.Az egyik, talán legsúlyosabb ok egy baleset volt, amelyben mi a vétlen fél szerepét játszottuk, de azért volt bajunk, ahogy kell.
Háttér információként csak annyit, hogy Dominikán történik a világon a legtöbb motoros baleset, ugyanis a motorosok gyakorlatilag semmilyen szabályt nem ismernek és nem vesznek figyelembe. Az teljesen átlagos, hogy egy motoron, mopeden 3-4 ember utazik és még szállít is valamit... Mondjuk mosógépet, élő borjút, hatalmas matracot, és fittyet hány bármilyen közlekedési szabályra, általában azért, mert jogosítvány nélkül vezet.
Az sem extrém dolog, hogy az autópályán a leállósávban szembejönnek, vagy szintén az autópályán a leállósávból keresztbe hajtanak az úton és átmennek a másik sávba... Elképesztő mennyiségű moped van, Róma sehol nem játszik ehhez képest. Így az ember megpróbál alkalmazkodni, de nem mindig sikerül.
Szóval, augusztus közepén, egy szép vasárnapon elmentünk Bencével egy rettenetes városba, amely a Higüey nevet viseli - a félhivatalos információk szerint a Karib-térség egyik kokain-központja - és rengeteg autókereskedése van, mert kellett egy autó. Nos autót nem találtunk, de miután kicsit eltévedtünk a hegyekben, a bérelt autó elejébe belehajtott egy motoros, miközben balra nagy ívben akartam kanyarodni, ő egy hirtelen ötlettől vezérelve balról akart megelőzni...
A motoron egy család ült: apa, anya és egy csecsemő, akit az édesanyja MENET KÖZBEN szoptatott. Az őrangyaluk, vagy más védelmi erő jól dolgozott, mert bár leestek, néhány karcoláson kívül bajuk nem esett, úgyhogy mire felocsúdtam a döbbenetből, már felültek a motorra, és elhajtottak. Mi pedig ott maradtunk Bencével, a hegyek között, egy mozgásképtelen autóval (az első kereket kapta telibe, így megsérült a felfüggesztés), az egyre nagyobb helyi népesség gyűrűjében, gyakorlatilag zéró spanyol tudással, ők pedig ugyanennyit beszéltek angolul. Ekkor már dél felé járt az idő, 40 fok körül lehetett, persze már semmi vizünk nem maradt, közben Bence nagyon megijedt az egyre több körénk sereglő dominikai láttán.
Szerencsére hirtelen fölbukkant egy fiatalember, aki, mint kiderült, egy tengerparti szállodában dolgozott és beszélt angolul. Csitított mindenkit, így engem is, tudják, hogy nem én vagyok a hibás, de a motoros már elment, semmit nem lehet tenni. Később kiderült, hogy ez a mondat nekem 900 dollárba kerül, ennyit kért a sérülésekért az autókölcsönző, amely utána még egy hónapig ült a kaución is.
Nem voltam boldog, 4 óra telt el, mire egy összetört üvegű tréler lehozta a mozgásképtelenné vált kocsit a hegyről, velünk együtt. A sofőr közben arról beszélt, hogy a szélvédő azért repedezett, mert egy motoros csapódott neki... Bence is csak akkor nyugodott meg, amikor hazaértünk, de azóta is a hideg rázza, Higüey említésére. Nem állítom, hogy életünk legjobb napja volt, de az a csoda, hogy a család megúszta...
Szóval ilyen dolgok miatt gondoltam azt, hogy egy hét után én hazamegyek.
Mostmár belátom, hiba lett volna.
/j/
