A BBS-ben eléggé megdöbbentek, mikor bejelentettük, hogy elvisszük a gyerekeket. Nem értették miért.

Akkor már nem akartuk részletezni, de azt elmondtuk, hogy semmilyen szinten nem értünk egyet a menedzsment döntéseivel, valamint a gyerekeket ért hátrányok elfogadhatatlanok számunkra.

A gyerekek tanárai viszont nagyon jó fejek voltak. Látszott rajtuk, mindent tudnak, de persze nem beszélhetnek. És nagyon sajnálták a gyerekeket, mi persze tisztáztuk velük, hogy nem miattuk megyünk el. Nagyon jó hangulatban váltunk el.
Nagy élmény volt, hogy utolsó nap, amikor Bencéért mentünk, ő összepakolt és indult volna kifelé az osztályból, erre a húsz kisgyerek egy emberként vetette rá magát és egymást túlharsogva kiabálták, hogy "Benc, quedarse! / You can't go!" és ölelték, puszilták, nem engedték... Szegény Bence annyira zavarba jött, de láttuk rajta mennyire örül.
Folyamatosan tartja velük a kapcsolatot, hosszas vívódás után a facebook-ot is emiatt engedtük meg neki, mert itt szinte minden osztálytársa már fent van és ott beszélnek meg minden fontos eseményt.

Dorka csak annyit kért távozáskor, hogy feltétlenül várjam meg Mark y Xavi anyukáját és mindenképpen szerezzem meg az ikrek telefonszámát... 

2014. december 19.