Végre kinyitott a suli és elkezdhettük intézni a beiratkozást.

A Bavaro Bilingual School két tannyelvű suli, elsősorban az itt élő külföldiek járatják ide a gyerekeiket. Párhuzamosan tanítanak spanyolul és angolul, tehát minden tárgy megy mindkét nyelven. Bölcsitől középiskoláig van képzés. Az iskola nagy előnye, hogy az itteni érettségit Amerikában is elfogadják, tehát bármelyik amerikai fősulira jelentkezhetnek az itt végzett gyerekek.

Honlapjuk nincs :-), facebook oldaluk viszont igen: https://www.facebook.com/pages/Bavaro-Bilingual-School/254379817911835?fref=ts

Az első találkozás, a tanév megkezdése előtt egy héttel érdekes volt, mert a kéttannyelvű suliban senki sem tudott angolul... Szerencsére Sanyi jött velünk, és tolmácsolt. Bár előzetesen leveleztünk,és külön kértük, hogy Dorka iskola-előkészítőbe mehessen, mégis most mondták, hogy ja, náluk az ovi 2 éves kortól van, és 5 éves korig tart, tehát Dorka, aki már 6 és fél, csak iskolába mehet. Dorka szerencsére örült, csak az én lelkem háborgott, mert tudtam, még nem iskolaérett. (Ha otthon maradunk, akkor ő még egy évet oviba járt volna, és nem azért, mert ez a divat, hanem mert tényleg nem iskolaérett.) Na de ez van, nagyon kedvesek voltak, láthatták rajtam az aggódást, mert megnyugtattak, hogy most több gyerek is lesz az első osztályban, aki nem járt iskola előkészítőbe, ill. nem tud spanyolul. Kétségeim voltak, de próbáljuk meg! Még ezen a napon egy pszichológus felmérte őket. Ami picit viccesnek tünt, mert ugye a gyerekek nem beszélnek spanyolul, a néni meg nem tudott magyarul... 

Másnap kellett visszamenni az angol tesztre, reggel 9-re. Fenti okok miatt ez is mókásnak tűnt, bár legalább angolból már tudtak egy-két kifejezést. A szokásos dominikai késéssel megérkezett Mr. Anthony (végre valaki, aki beszél angolul!) és elvitte a gyerekeket a tesztre. Nem tartott sokáig:) (A gyerekeink nyelvi előképzettségéről annyit, hogy Bence a suliban tanult ugyan angolt, de fel volt mentve az osztályzás alól, szóval sok mindent nem tud még, Dorka pedig járt otthon heti egyszer Helen Doron nyelvtanfolyamra.) 

Tehát a teszt után (ami Bence szerint Dorkának csak azért sikerült, mert ő súgott neki, szerintünk meg azért mert apa befizette a kis kalap pénzt a tandíjra....) a suli saját boltjában rögtön megvehettük az iskolai egyenruhát. Itt ért az első sokk: mi kerül ezeken a ruhákon ennyibe?!? Apával volt is némi vitánk arról, hogy miért nem elég gyerekenként egy póló és egy nadrág, ha mindennap ebben kell lenniük. (Aki valaha találkozott L. Bencével iskolai/óvodai keretek között, az tudja miről beszélek) Mondjuk azon csodálkoztam, hogy a csajoknak is nadrág van, amikor meg bemondták, hogy fekete zárt cipő... Azért ahhoz itt baromi meleg van. A tornafelszerelés saját emblémás, tehát abból is kellett vásárolni (szintén remek áron), de ha láttatok igazi műanyag nadrágot, na ez az. 40 fokban különösen kellemes viselet. Ami régen volt "susogós" melegítő, kb azt képzeljétek el, csak ebben nincs bélés. A tornacipő pedig nem lehet csak tiszta fehér, vagy tiszta fekete.

Maga az angol teszt, 10 percet tartott, de mire mindent megvettünk, minden illetékest kivártunk, dél lett. Itt mindenki laza, senki sem siet, kedvesen mosolyog, azt mondja egy perc és jön, majd eltűnik egy órára. Na, Józsi már nem volt annyira laza 3 óra várakozás után... 

Az viszont nagyon jó volt, hogy bármelyik tanár elment mellettünk köszönt, érdeklődött, hogy jól vagyunk-e, honnan jöttünk stb. Sőt az egyik tanár néni beállt Dorka mellé táncolni, mert - most nagyon meg fogok lepődni - Dorka bizony iPoddal a fülében táncolt az iskola aulájában. Tehát megfogta a kezét és pár percet táncolt vele, majd mosolyogva továbbsétált. Ez az az ország, ahol az emberek táncolnak és énekelnek, bárhol, bármikor. 

Közben felbukkant egy kedves tanító néni, akiről az angolul folytatott beszélgetés közben kiderült, hogy lengyel, így aztán Józsi nyelvet váltott, és a tanító néni döbbenetére az anyanyelvén  folytatódott a társalgás, Ennek örömére körbevitt bennünket az iskolában.

Végeztünk, majd a hetünk azzal telt, hogy megtaláljuk Bavaroban azt az egy(!) üzletet, ami árul egyszínű fekete zárt gyerekcipőt és fehér tornacipőt, illetve elmentünk mindenhová, ahol zoknit árulnak, mert nem akartam elhinni, hogy kizárólag full műszál zoknijuk van. Agyrém, egész nap fekete cipőben és műszálas zokniban, na ez szép lesz! Iskolatáskát is vásároltunk egyet a hirtelen iskolássá változott lánykánknak. 

Persze a sulikezdés előtt, vasárnap derült ki, hogy az övet nem viccből mondták, hanem kötelező, úgyhogy vasárnap este még öv után rohangáltunk (ami természetesen csak fekete v. barna lehet, és nem lehet rajta márkajelzés - ez is ugye egyszerű feladat egy olyan helyen, ahol szinte csak márkaboltok vannak, azaz mindenen rajta a Nike vagy a Puma jelzés). A suliban nagyon figyelik, hogy a póló betűrve legyen és  látszódnia kell az övnek. Hát ezt próbáltuk vázolni Bencének, de azért vannak kétségeink ezügyben... 

Képek a suliról: