Az első napokban, mikor ideköltöztünk a lakóparkba, Bence nagyon szomorú volt, hogy nincsenek gyerekek a környékünkön. Időnként hallottunk gyerekhangokat, de nem sikerült őket előcsalogatni. 

Aztán egyik nap Bence kapott egy focilabdát, leballagott a kertbe és elkezdte rugdosni.

Figyeltük: kereken kettő percen belül ott termett mellette két dominikai kiskölyök, akikkel azóta is örömmel játszanak. Nem értik egymást, de elmutogatják mit akarnak. A foci lett az ő közös nyelvük. 

Aztán pár nap múlva helyreállítottuk a magyar foci becsületét, Bencével beszálltunk egy golfpályán játszott, többé-kevésbé mezítlábas meccsbe. Eszméletlen volt ezen a speciális füvön mezítláb játszani, ráadásul győzni, Bence 3 gólt rúgott én meg többnyire a kapuban vitézkedtem. Ja, és spanyolok ellen játszottunk! Igaz, spanyolokkal is voltunk... :)

Innen nem volt megállás, Bencét az iskolai nehézségeken is a foci lendítette át, mert gyorsan rájöttek az iskolatársai, hogy ez az európai srác milyen jól focizik. Onnantól minden szünetben hívták játszani. Ezek után nem meglepő, hogy az első spanyol szavak, amiket két nap alatt megtanult, ezek voltak:

- Vamos a jugar! (Menjünk játszani!)

- pelota (labda)

- porteria (kapu)

- mano (kéz)

:-)

És persze golasssssooo!!! 

2014. augusztus 25.