Ezt a bejegyzést a magyarországi úszásoktatók figyelmébe ajánlom, csak nem illik hangosan röhögni!

Elég régóta építik a suli medencéjét, de csak úgy, dominikai tempóban. Ennek ellenére, a gyerekek órarendjében már ott a "swimming" óra. Dorkának hétfőn, Bencének pénteken. Eddig ezeken a napokon a tesitanár (akiről nem tudjuk, hogy egyébként mit tanít, mert tesiórájuk egyáltalán nincs) focizott velük, de ezen a héten megjelent a "swimming teacher". Tehát elkezdődtek az úszásórák.

Bence boldog volt, ez az ő terepe, el is küldött minket, hogy teljesen önszántunkból megvehessük a suli úszócuccát. A shop-ba viszont kedvesen mosolygott a néni, hogy ááá, majd 3 hét múlva! Itt már kezdtük mondani neki, hogy valamit félre érthetett, de határozottan mondta, hogy nem, külön megmondták nekik, hogy most pénteken lesz az első úszásóra. Kíváncsian vártuk a pénteket.... Na, aztán Bence elmesélte mi volt.
Volt "úszásórájuk", az elsőt egy tanteremben tartották, ahol a bácsi arról beszélt 45 percen keresztül, hogy mit kell hozni úszásra. Meg is mutatott mindent: papucs, úszódressz, törülköző, úszószemüveg. Hogy ezt hogy hozta ki 45 percből, az rejtély! Bár most B. azt mondja, hogy az óra végén karkörzést is csináltak...
A 2. órában levitte őket az udvarra, majd lefeküdtek háton a földre (fehér póló, áááááááá!) és visszatartották a lélegzetüket, amit a bácsi gondosan ellenőrzött is, mert a mellkasukra tette a kezét. Ez volt a feladat, szintén 45 perc...