Onnan kezdeném, hogy Dorka (6) továbbra is haragszik az egész világra, amiért itt vagyunk. Nem hajlandó kommunikálni az osztálytársaival, általában sértődötten viselkedik mindenkivel, aki hozzá szól. (Közben persze egy csomó angol/spanyol szót tud már, pl. simán mondja nekünk, ha kér valamit, hogy "Can I have an apple, please"? fel sem tűnik neki, hogy nem magyarul kérte.). Próbálkozunk elhívni egy-egy osztálytársát, de nem tud nyitni feléjük. Valószínűleg az a probléma, hogy neki hatalmas szókincse van magyarul, nagyon pontosan tudja kifejezni magát, soha nem volt problémája a beszéddel, énekek és versek tömegét tudja. Most viszont ez az erőssége hirtelen eltűnt, hiszen itt senki sem érti amit mond és ez nagyon bosszantja/elszomorítja. Onnantól viszont, ahogy felvesszük délután a sulinál, be nem áll a szája, csak mondja-mondja-mondja lefekvésig, de Bence szerint még álmában is beszél....

Ezért aztán keressük a lehetőségeket, hogy hol tudna kicsit felengedni. Nála nagyon meghatározó a tánc és az ének. Úgyhogy pár hete beírattuk Carola Olé tánciskolájába.
A lakóparkon belül van, heti két alkalommal jövünk és Dorka egyelőre imádja. Alapvetően balettot tanulnak, de nem a klasszikus értelemben, hanem inkább egyfajta táncos alapképzést csinálnak, plusz flamencot is tanulnak. Carola jó fej, nem nagyon beszél angolul, viszont kézzel-lábbal addig magyaráz, míg meg nem értjük. Na, a lényeg, hogy Dorka szeret járni, már lobbizik apánál az igazi kopogós tánccipőért, ami a többieknek már van.
(Itt jegyezném meg, hogy a "Suri Cruise" jelenség létezik. Láttuk. Többször is. Na nem Surit, hanem azokat a 7-8 éves orosz kislányokat, akik a nagyobb csoportba járnak, kis magassarkúba, márkás ruhákba, LV vagy C táskával a karjukon, olyan jéghideg öntudattal az arcukon, hogy hanyatt esel... Az óra végén tökéletes tartással várják az iskola előtt a sofőrt, aki a full extrás Hummerrel jön értük. Hááát. Döbbenet. Nem irigylem őket.)

Tehát Carola Halloween bulit rendezett, amire mindannyian hivatalosak voltunk, mert Bence és Carola kislánya osztálytársak is. Nem nagyon tudtuk mik a szokások, a gyerekek izgatottan várták az estét. Ötre mentünk, megnéztünk egy kis táncot, amit a gyerekek adtak elő, majd evés-ivás és hat óra felé indultunk a tánciskolából, körbe a lakóparkba, hogy kb. 30 gyerek elmondhassa minden kedves lakónak a "Trick or treat!" mondatot (Csokit vagy csalunk!), amiből gyorsan csak "Dulce" lett, édesség, hiszen nem volt idő hosszú körmondatokra, mert akkor a többiek leelőznek. Legalábbis egy nagy futás lett az egészből, nem irigyeltem a lakókat.

A gyerekek Halloween jelmezben, mint a sáskák elleptek mindent. Bence végigrohanta a parkot, mert nehogymár ne ő legyen az első (mondjuk az ő energiájával ez nem volt probléma). Dorka drága nagyon igyekezett lépést tartani vele - úgy 10 percig. De aztán rájött, hogy sokkal egyszerűbb, ha a gyerekek után megy, mert akkor ő elcsípheti a lassabban ajtót nyitó lakókat és bezsebelheti a kincseket. Kicsit aggódtam, hogy a tök sötétben hogyan fogjuk szemmel tartani ezt a rengeteg gyereket, de sok felnőtt volt, így sikerült őket egy helyen tartani (jó egy renitens kivételével, kitaláljátok?) Minden olyan ház, ahol örömmel várták a gyerekeket fel volt díszítve, rémisztő csontvázak, pókok, boszik mindenütt. Nagy élmény volt nekünk is, hiszen ilyet otthon még nem láttunk.

Dorka kb. egy óra elteltével rendelte magához apát, mert elfáradt. Mi hazajöttünk, apa pedig kocsival próbált lépést tartani Bencével (nem mindig sikerült).
Otthon Dorka minden egyes édességet megcsodált, amit kapott és lelkesen várta, hogy hozzánk is jöjjenek gyerekek. Nagy örömmel osztogatta ő is a bekopogó gyerekeknek a cukrokat. Már hetekkel előbb készítettünk sok-sok papírdíszt, meg az ajtónkat is kidekoráltuk, saját készítésű díszekkel. A pillecukros tökfej lett a nagy kedvenc.

Most fulladozunk a rengeteg cukortól, meg nyalókától, amit gyűjtöttek a gyerekek. (Legtöbbjük ehetetlen, szerencsére még ők is kiköpik.), de ennyi nyalókát életükbe nem ettek, mint most.

Nagy élmény volt, ez biztos, reggel Bence azért még bepróbálkozott, hogy mi lenne, ha végigszaladna még egyszer a környéken, mert mi van ha valaki pont nem volt otthon, amikor ő csöngetett és most az illető gondban van, mert nem tud mit csinálni a rengeteg édességgel...