Az első nap nyert ügyünk volt, az énekes-táncos fogadtatás mindkét gyerek feszültségét oldotta. Nagyon aggódtunk Dorkáért, de a tánc meghozta a kedvét. Az első nap délutánján azzal jöttek haza, hogy szuper a suli, Bence komolyan elgondolkodott, hogy hétvégén is ide fog járni.

Ami nagyon-nagyon jó: sikerélményük van.
Az első napokban Bence mesélte, hogy a kedves fiatal angoltanárbácsi elbeszélgetett vele és az osztálynak pedig elmesélte, hogy Bence 4 hónapja érkezett ide és már ilyen jól beszél két nyelven, tehát egy nyelvzseni :) (Azt tudni kell, hogy itt Bavaro-ban már mindenki "nyelvtanár" aki két helyes mondatot össze tud rakni angolul. Mivel a helyiek közül nagyon kevesen beszélik az angolt, de a sok turista miatt nagy szükség lenne rá, ezért aki már egy kicsit tud, azt tanítja...)

Angolból még a legelején tart az osztálya, ezért aztán élvezi, hogy már egy csomó mindent tud, amit a többiek nem. Matematikából is sokkal egyszerűbbeket tanulnak, itt szintén sikerélménye van, örömmel áll neki a feladatoknak. Az írását is megdicsérték, nehezen hitték el, hogy négy hónap alatt ilyen ügyesen elsajátította a dominikai folyóírást. Hurrá!!!

Dorka sokkal oldottabb ebben a suliban. Első napokban ő is döbbenten tapasztalta, hogy a gyerekek róla másolják a feladatokat... Innen látszik, hogy a másik suli nagyon erős volt, sokkal nagyobb követelménnyel, mint amivel egy átlag gyerek megbirkózhat. És itt van normális betűtanítás és még egyszer sem kaptunk olyan feladatot, hogy olvasson el valamit. Szép, nyugodt tempóban haladnak.

Van egy tantárgy, amit nem tudtunk micsoda, Formación Humana néven fut, de Bori (12) azt mondja, az valami istenes story. :) Bence pedig határozottan állítja, hogy franciát is tanulnak, szerinte háromhetente van egy francia órájuk, de mi erről még nem tudunk...

Dorkától azt is megtudtuk (véletlenül), hogy imádkozni is szoktak reggelente. Ez onnan derült ki, hogy egyszer mikor leültünk suli után ebédelni, közölte, hogy most mindenki hunyja be a szemét, tegye össze a kezét és mondja utána: "Senor Jesus..." és elkezdett spanyolul imádkozni. Leesett az állunk. Majd Bence megvonta a vállát és ő is elmondta az ő imájukat, de még mindig nem értette mi ezen a nagy szám.

Alapjában véve lett két megkönnyebbült gyerekünk, akiken látszik, hogy már élvezik az iskolát. Bence örömére van normális tornaóra és fociedzés is. Ez utóbbi kétszer van egy héten a szünetben. Senki ne kapjon a szívéhez, hogy tízperces fociedzése van a gyereknek, ugyanis itt egy szünet van délelőtt, ami 45 perces, így kétszer egy héten egy tanár összegyűjti a focizni vágyókat (akik erre az időre az egyenruha helyett felvehetik a focimezt) és átviszi őket a füvesített focipályára. Bence azt mondja, ezek nem igazán edzések, mert ők "csak" játszanak. Aki megéhezik, az kiáll, eszik és visszamegy.

A napunk most úgy néz ki, hogy 7.50-ig kell beérni a suliba (annyival más a közlekedés, hogy nem végig autópályán megyünk, mint a másik suliba, hanem be kell menni Bavaro központjába, ahol az egy négyzetméterre eső motorosok száma igen nagy, így próbálunk minél korábban menni, mert azt vettük észre, hogy az őrült motorosok akkor még alszanak :-))
13 óráig vannak csak iskolában és utána hozzuk őket el. Általában felváltva megyünk értük a másik magyar házaspárral. Nagyon jó, hogy most rengeteg idejük van játszani, hiszen előbb érnek haza, ráadásul a lecke is feleannyi és sokkal könnyebb mint a másik suliban volt. Tehát eddig úgy tűnik, jól döntöttünk...
(Közben már kitört a téliszünet, holnapra vizsgaeredmények is lesznek, de ez már egy másik bejegyzés lesz.)

2014. december 19.