Nem tudjuk. Tényleg nem, hogy ez mennyivel lesz jobb. De vannak dolgok, amiket már most látunk. Különbségek, érzések...
Egy dolog volt biztos, a BBS-ből sürgősen el kell jönni. Időközben a másik magyar család is váltott, ők szóltak, hogy nézzük meg a 2nd Mile School-t. (Ők egyébként azért is hagyták ott a BBS-t, mert a gyerekek egy hivatalos papír hiánya miatt nem kezdhették el a sulit csak novemberben, és mikor végre minden elintéződött, akkor közölték velük, hogy visszamenőleg augusztusig kérik a tandíjat.) Logikus volt, hogy ezt nézzük meg.
Az iskoláról annyit kell tudni, hogy nem kéttannyelvű, hanem csak spanyol, de itt is tanítanak angolt. (Bencének végül heti 8 angol órája lett, de erről majd később.) Keresztény iskola, kéthetente kell részt venni egy 45 perces misén, ami általában éneklős-táncolós szokott lenni. Ne úgy képzeljétek el, mint mondjuk itthon egy piarista iskolát, sokkal lazábbak, amúgy pedig örültek, amikor mondtuk, hogy mi is keresztények vagyunk.
Reggel 3/4 8-kor kezdődik a tanítás és 13 óráig tart, tehát előbb érnek haza, több idő marad játékra.
Az iskola egyébként nem zár be délután, hanem akkor érkeznek a szegény gyerekek és megkezdődik az ő iskolai oktatásuk. Maritza, a kísérőnk elmesélte, hogy ingyen tanítják őket, és ételt is biztosítanak számukra, mert sok gyerek csak itt jut élelemhez. Láttuk is, amikor a gyerekeknek megmutattuk a sulit, akkor már folyt a délutáni oktatás. Nagyon sokan vannak, de mindenki szépen, tisztán, egyenruhában. Mosolygósak, kedvesek, egy pici kislány odajött hozzánk, megölelt, majd szaladt tovább az uzsonnáért...
A BBS-ben folyton lasszóval kellett keresni valakit, aki tud angolul, állandóan hol ehhez, hol ahhoz passzoltak, és soha senki nem tudott érdemi válaszokat adni a kérdéseinkre. Itt beléptünk a kapun, már jött egy hölgy, hogy miben segíthet, elmondtuk, kedvesen leültetett a nádfedeles pavilonba, aztán két percen belül bevezetett egy nagyon kulturált irodába, ahol Maritza, a hivatalvezető fogadott és egyszemélyben minden kérdésünkre tudta a választ, angolul! Nem volt probléma.
Ránk szánta az időt, végig kísért a sulin, elmondott minden fontos infót, majd délután, mikor a gyerekekkel visszamentünk, szintén. Bence tanítónénijével is találkoztunk, mert ő délután is itt van, a szegényeket tanítani. Minden iratot megkaptunk, minden költséget leírt, elmondott. Tehát van egy beiratkozási díj: 5000 peso, egy havi tandíj 4400 peso/fő, amit még meg kell venni a tankönyvek, meg az egyenruha (csak egy kis összehasonlítás a BBS egyenruhája 10 ezer peso volt, itt 1500 peso).
Szimpatikus a hely, ráadásul van füves focipálya, rendes, igazi! Ez ugye fontos szempont. Dorka és Bence nem lesz egymástól elkülönítve, mint a másik suliban, mert itt közös udvaruk van. A büfé is sokkal szimpatikusabb és kb. 50%-kal olcsóbb, mint a BBS-ben. És nincs tele cukrozott vackokkal, hanem kakaót, meg tejet árulnak, megy nápolyit. Apróságok, amik számítanak.
De újra mondjuk. Nem tudjuk, nem tudhatjuk. De bízunk! Bence már holnap menne, Dorka is, csak ő haza...
2014. november 20.
A Misszió oldalán van egy kis rövidfilm a suliról, itt találjátok:
Forrás: http://www.2ndmilemissions.org/
