A lakásban, amit kibéreltünk, volt mindenféle konyhai eszköz, tehát már csak az alapanyagok feltöltése volt hátra. Az első nagybevásárlás alkalmával derült ki, hogy valójában milyen drágák itt az élelmiszerek. Persze az első döbbenet után, azért rájöttünk, melyik boltban lehet vásárolni és melyikben nem. Vannak kifejezetten a turistákra hajtó nagy szupermarketek (ebbe futottunk bele először), aztán persze találtunk két másik helyet, amik már valamivel barátibb áron kínálták az áruikat. 

Megmondom őszintén, elsőre kicsit megijedtem, hogy mit fogunk mi itt enni? Hogy fogok főzni? Mert az otthoni dolgaim nagyon hiányoztak. Az első amivel szembesültem, hogy nincs mérleg. (Nem nevet!) Én mindent mérek. Tudom, vannak hiper-szuper háziasszonyok, akiknek ez megy ránézésre, hát nekem nem. Úgyhogy egy darabig pislogtam, hogy most akkor honnan tudom, mennyi pl. 30 dkg liszt?!? Persze a googli a barátunk itt is, megsúgott mindent, hogy hogyan tudom kiszámolni. De azért az első adandó alkalommal beszereztünk egy mérleget :-)

Aztán a következő akadály, hogy sok alapanyagot nem találtam a boltokban. Az első napokban ezért a tojás-krumpli-hagyma-fokhagyma-tészta variációk mentek. :-)

Nagy boldogság volt, mikor végre megtaláltam a sütőport a boltban. Végre lehet sütni. Az élesztő nevét nem tudtam spanyolul, de biztos van nekik, úgyhogy ha egyszer megtalálom onnantól lesz házi kenyér meg péksütik. (Már letöltöttem egy offline spanyol-angol szótárt a telefonomra, így könnyebb a bevásárlás.) 
Egyébként a dominikaiak kenyere édes. Alapvetően minden élelmiszerük édes. A cukor csak 5 kilós csomagolásban létezik, kisebb nincs. Még a natúr joghurt is, amire rá van írva, hogy 0%-os, szuper fogyókúrás cucc, abban is a második összetevő a cukor.
Amibe az első napokban belefutottunk, hogy nem néztük, honnan származik az élelmiszer. Na, ez hiba volt. Itt nincs ugyanis a bejövő termékekre szabályozás és az amerikaiak minden vacakot, amit már az unió sem enged be, ide küld. Vettünk pl. szeletelt bacon szalonnát (fagyasztva), aminek se íze, se bűze nem volt, de még megsütve sem. A virsliről ne is beszéljünk. Vettünk csomagolt kalácsot, hátha Dorka megeszi, de persze nem kellett neki, ezért elfelejtkeztünk róla. Jó 10 nap elteltével a kalácsnak semmi baja nem volt, pedig ebben a hőségben volt nejlonba téve. Se penész, se szárazság. Kaját nem dobunk ki alapon felfújt lett belőle... 
De kapható szőlő ízű alma is. Klasszul az alma dobozára rá van ragasztva egy matrica, hogy milyen összetevőkből áll. Az alma. No comment...

Szóval mostmár nézzük a feliratokat, hogy ha lehet csak helyi dolgokat vásároljunk.

Ami szenzációs, az a vanília! Valami isteni! Folyékony állapotban árulják, és olyan íze van, hogy hihetetlen. Mivel a helyiek fagyija nagyon rossz (de tényleg, még a gyerekeknek se kell), ezért nekiálltam fagyit készíteni otthon. Persze vaníliásat. Imádják.
Vannak még gondjaink pl. a kókuszdió felbontásával. Magyarországon nem volt jellemző, hogy tucatjával potyog a kókuszdió a kertben, így nem tudjuk, mit tegyünk vele. Itt azonban a kert tele van, Bence tegnap is hazahozott kettőt, de egyelőre díszítő elemként funkcionálnak, mert fogalmunk sincs, hogy ebben az állapotában hogyan kell feltörni. .-)

A kertésztől lehet kérni, hogy hozzon kókuszt (néhány peso), van olyan, amit inni lehet és van, aminek a belsejét lehet elropogtatni. Az előbbi nekünk nem nagyon ízlik, az utóbbi viszont finom.
Valami különleges vöröshagymába is sikerült belefutni: nem csíp (ez mondjuk jó), de sajnos az íze sem olyan, nincsenek illatok főzés közben. Tehát pl. ma krumplis tésztát csináltam és nincs krumplistészta illata. Nagyon fura. Ízre mondjuk nem rossz. Piros paprikájuk is van, de abból is jóval több kell, mint az itthoniból, mert eléggé ízetlen. 
Tejfölt szerencsére találtunk, persze ez sem olyan mint otthon, de nagyon hasonlít. Most a kovászos uborka kígyóuborkából projekten gondolkozom, mert normális uborkát nem találtam. És savanyú ubijuk meg nincs. Vagy legalábbis még nem találtunk. Viszont kapor sincs, úgy meg ugye nehéz kovászos uborkát készíteni. Túró szerű valamit találtunk, cottage cheese néven fut, meg lehet szokni, túrós sütikben kifejezetten finom. A sajtok is elég húzós áron vannak - mint minden tejtermék -, a gyerekek hiányolják a trappista sajtot, itt inkább csak mozarellát kapni. Füstölt húsokat sem találtunk, viszont a marhahús nagyon finom. 

Zöldség-gyümölcsöt mostanában egy kiskocsiról veszünk, ami a lakópark bejáratánál szokott árulni. 

Mint már említettem, nekem otthon elég sok kütyüm volt, ami szeletelt, aprított, kavart stb., itt semmi ilyesmi (mondjuk vannak előnyei, sokkal gyorsabban végzek a mosogatással), tehát újratanulok mindent. 
Bence nézegette valamelyik nap, ahogy épp hagymát vágtam, aztán kis idő múlva megszólalt:
- Anya, nem akarok beleszólni, de a Gordon Ramsay ezt sokkal gyorsabban csinálja! 

Azóta gyakorolok, hogy legyőzzem Gordont, elég jól haladok! :-)