"Az első nap az iskolában érdekes volt, nehéz volt megszokni. Reggel bemegyek a suliba, van egy osztályunk, a spanyol terem, az elé kell letenni a táskákat, és ott gyülekezünk. Egymás mögé kell állni libasorban - fegyelem van - és együtt odamegyünk az udvarra, a nagy színpadhoz. Ha valakinek szülinapja van, akkor őt kiszólítják a színpadra. Ilyenkor az egész iskola ott van. Átadnak neki egy levelet, amire az van ráírva, hogy Happy Birthday, és az illető neve. Az igazgató személyesen adja át neki ezt a levelet. Ezután angolul és spanyolul is elénekeljük neki a Happy Birthday-t. Nagy taps, éljenzés, lejön a színpadról. Ezután egy osztály felmegy a színpadra, mondanak egy-két sort, hogy hogy vagytok gyerekek, jó ugye ez az iskola, tetszik nektek? stb. Erre a lenti sok gyerek bekiabálással válaszol. Ezt minden reggel, szóval kicsit már uncsi... Ezután ebből az osztályból két gyerek felhúzza a dominikai zászlót és a tanárok pedig a Bavaro Billingual School zászlóját. Ilyenkor szoktuk elénekelni a dominikai himnuszt, aminek a dallamát már tudom, de a szövege elég nehéz. Második nap nagyon hiányoztak anyáék, meg a régi iskolám, nagyon sírtam, kimentem a wc-re és ott elénekeltem a magyar himnuszt.

A himnusz után libasorba visszamegyünk a terembe, elkezdődik a tanítás. Az én székem kihozzák a folyosóra, mert annyira sírok, hogy zavarom az órát. Itt nem olyan folyosók vannak, mint otthon, hanem az osztályterem egyből a nyitott folyosóra nyílik, egy terasz szerűségre, az udvarra. Ott üldögéltem kb. öt napig. Mindig a spanyol blokk az első, én csak ezen sírtam, az angolon már bent voltam a terembe.

Egyik nap érkezett egy új gyerek, bejött az osztályba, megtapsolták, elmondta a nevét és kiküldték hozzám a folyosóra, hogy nekem is köszönjön. (mert akkor is éppen kint sírtam). Odajött a lány, köszönt, hogy Holá! és visszament. Egy fél másodperc sem telt bele, már visszaküldték, hogy nekem inkább angolul köszönjön. Így visszajött és azt mondta Hello!. Hozott ajándékba mindenkinek ajándékot. A fiúknak spanyol karkötőt, a lányoknak fülbevalót. Nekem nagyon tetszik ez a karkötő, majd megmutatom nektek.

A suliban most épül az uszoda és a sportcsarnok, kb. októberre lesz kész. Az építkezés mellett van egy óriási büfé. Az asztal tele van édességgel. Itt az édességet nagy mennyiségben tömi mindenki. Egyik gyereknek szülinapja volt az osztályomban, megünnepeltük, úgy, hogy bejött az anyukája és behozta a tortát, elénekeltük neki a Happy Birthday-t. Aztán elővett egy Sprite-ot és egy Coca-Colát. Meglepődtem, mert anya nem örül, ha ilyeneket iszom. Aztán mindenki kapott egy nagy zacskó cukorkát is az ünnepelttől. Hazahoztam, anya majdnem rosszul lett ;) de később kidobtam, mert borzasztó íze volt.

Ma angol órán kimentünk az udvarra, az angol tanár hozott egy másfél literes Colát, és egy fél literes Sprite-ot és hozott Menthos-t. Négy-négy Menthost vett a kezébe és belerakta egyik adagot a Colába, a másikat a Sprite-ba. A cola szökőkút szerűen kilőtt, az osztálytársaim fölé hajolva itták. A kis üvegből is ugyanígy kilőtt. Most megyek aludni, de fontos, hogy ma már nem sírtam!!! (Gépelni anya segít, mert így sokkal többet tudok mesélni)"

2014. augusztus 27.

Ilyen lesz az uszodánk! Ugye milyen klassz?