Egy hónapja járnak suliba és Bence a jelek szerint végre újra önmaga!

Tegnap ugyanis az egyik tanár elvette a focilabdáját! Hurrá! Ezek szerint felszabadultan játszik a többiekkel!!! (persze Bence előtt mi is nagyon szomorúak voltunk a labda miatt, de azért titokban örültünk!) Megnyugtatásul a labdáért/Bencéért aggódóknak, ma már visszakapta.

Egyébként a nevüket is spanyolosították a többiek: Bencét többnyire Bensz-nek hívják a társai, meg a tanárok, de mondták meg Denszel-nek is, Dorka pedig a Dorkász nevet kapta (esetenként Dorkáááá, hosszú á-val a végén). Egyelőre a Bence és Dorka nevekkel a helyiek nem nagyon tudnak mit kezdeni.

Lassan két hónapja vagyunk itt. Ma volt az első nap, amikor Bence végre egész délelőtt játszott a többi gyerekkel, a kertben. Annyira jó délelőttünk volt! Mondtuk is apával, hiába, egyre ügyesebb és okosabb lesz. 14 óra körül ért haza (közben csak néha ugrottak fel inni) ebédelni. Koszosan, büdösen, csatakosan, ahogy az rendes gyerekhez illik. Nagyon megdicsértük, hogy milyen jó, hogy itt is barátkozik és megérteti magát a dominikai gyerekekkel.

Majd alig telt el 10 perc csengetett egy nő, aki elmesélte, hogy azért játszottak ilyen jól, mert találtak egy machetét, és azzal kiírtottak egy darabot a dísznádból... Jaj! Már attól rosszul voltunk, hogy Bence egy ilyennel hadonász, pláne hogy volt velük egy sokkal kisebb kissrác is. Egy ilyen cucc simán az életveszély kategória. Megint ott tartunk, mint kétévesen: a túl nagy csend gyanús...