"Jó az iskola, ügyesen írok, de a többiek egy kicsit mások. Amikor reggel bejövök, van egy kis polc, arra kell rakni a lunchboxot (uzsonnás doboz/táska), van fogas, amire lehet akasztani az iskolatáskát. Néha egyedül érzem magam nagyon. De bárcsak lenne valaki aki magyar!
A kislány aki nem messze ül tőlem Marjeline, ő kedves, de nem játszik velem és nem mutatja meg hogyan ír én meg nem merem neki mondani, hogy no understand, ezért mérges vagyok magamra. Nem játszom velük, mert folyton beszélni akarnak hozzám, dehát én azt nem értem!
Néha nem látom a táblára mit írnak. A Szosa kedves lány és van egy szőke kislány, akinek a fiú tesója a Bence osztályába jár, olyan, mint a Zozó meg az Olivér volt otthon. Anya megígérte, hogy áthívja őket játszani.
Most gondolkodom, hogy a Tomi vagy az Iker? Nem tudom melyikhez menjek, csak forog a fejem.
Találtunk mi is egy tarantulát az udvaron..."
- Várj, most összevisssza beszélek? Vagy nem?
- Nem baj, Dorka, jó lesz így, csak mondjad! Én meg írom.
- Biztos? akkor jó. Akkor mondom a tarantulásat. Az tetszeni fog nekik, szerintem telefonálni fognak nekem miatta.
"...én láttam meg először, a mászóka tetejéről, nagyon megrémültem, ijedtemben megijedtem, mondtam, hogy Come! mindenki megrémült. Jöttek a fiúk, szóltak a tanítónéninek és akkor ő felmászott és megnézte, hogy tényleg az-e. Elküldtek minket onnan.
Tudok már angol dalokat, meg spanyolokat is. A vamos todos-t már félig tudom! Meg a Himnuszt is.
A suliba megtanultam, hogy figyelni kell az órára. Az Iker egyszer behozott nekem egy lepkét, meg akarta mutatni nekem, de akkor elrepült és a néni nagyon felháborodott, mert persze mindenki a lepkére figyelt. De most az isiről nem akarok beszélni többet."
- Anya, most ezt a Tomi is olvassa? Mert akkor az Ikert ne írd bele!
- Nem, Dorka, Tomi óvodás, még nem tud olvasni.
- Jó, akkor maradhat.
"Van egy labdám is. Amikor kimegyek a Lago-ra (a strandot hívjuk így, a lakóparkban, egyébként a szó azt jelenti "tó" - a szerk.), akkor nekem mindig nagyon hideg vagy meleg, néha nagyon úgy érzem, hogy nem érzem magam otthon.
A legjobbat nem fogom kihagyni mégsem: én vettem észre a víz alatt egy szerencsekövet, ez igaz!
Amikor kimegyek a kertbe mezítláb, akkor nagyon szúrja a lábamat a fű. Mikor Macaora elmegyünk, leveszem a papucsomat, de minden csupa homok meg só, akkor fürdeni szeretnék, de akkorák voltak ma a hullámok, hogy nem tudtam bemenni. Mostmár kicsit jól vagyok. A játékaimnak csináltunk együtt egy kis várost, tejesdobozokból. Még medence is van benne. Meg ruhát is készítettem magamnak nejlonszatyorból!"
- Jó, mostmár köszönjünk el! Mutasd meg, mit kell nyomni! Le akarom írni, hogy szeretettel Dorka!
Szeretettel Dorka
2014. október 11.
