Október vége felé járunk és Dorkával nem nagyon jutunk előre, már ami a barátkozást illeti. Persze vannak apró előrelépések, például minden nap sétálunk, hogy megismerjük a környék gyerekeit. Dorka egyedül a picikkel hajlandó foglalkozni, velük ugyanis óvonénist játszhat. Eddig jól tűrik.
Közülük Theo, a 3 év körüli kis vagány, nagyon megkedvelte Dorkust. Van egy Peg Perego csodajárgánya, egy elektromos terepjáró, ma amikor meglátta Dorkát, messziről kiabált neki: Niña! Niña! (Kislány!) Majd gázt adott, és felénk robogott a kis terepjáróval. Dorka odafutott, Theo megpaskolta az anyósülést, Dorka bepattant, Theo ismét gázt adott és elhúztak... Csak pislogtunk.
Később kitalálták, hogy vezessen Dorka, ezt nem biztos, hogy kellett volna. Gyakorlatilag nyílegyenesen tartott az egyetlen fa felé a környéken... azt hiszem, az úttartással vannak még gondok. Szerencsére ezt a kissrác is gyorsan átlátta és ismét helyet cseréltek, hogy aztán félkézzel egy pillanat alatt visszakormányozza az autót az útra. Később Dorka még egy puszit is kapott és a stílusos búcsú sem maradt el: "Adios, Amigo!" (Viszlát, barátom!) - mondta végre a mi kislányunk spanyolul!
Egyre hamarabb sötétedik, de azért még látszik valami a fotókon.