Dominikai levelek

Az embernek néha elmegy a kedve a dolgoktól, kissé apatikussá válik, trópuson ez könnyen előfordulhat.

Ha ilyenkor kap egy ajánlatot, hogy menjen el egy világszép szigetre, igyon a hajón koktélokat és egyen langusztát ebédre, akkor nincs túl sok ok a hezitálásra...

Képzeljetek el egy trimaránt, olyan, mint a katamarán, csak van még egy hajóteste, rajta kb. 30 felnőttel, akikre jut fejenként! fél liter rum... (Fontos, hogy mindig annyi rum legyen, hogy egy-két hajótörést is át tudjunk  vele vészelni.)

Az utazás nagyon kellemesen indult, jó hangulat, remek idegenvezető, minden adott volt egy kellemes naphoz.

Egészen addig, amíg az egyik hajómotor egyszercsak le nem állt. Sanyival összenéztünk, hogy lehet, hiba volt közös hajóban "evezni", tekintve előéletünket a folyamatosan lerobbanó autókkal. De nem volt gond, ugye, hiszen volt rum!

20 perc elteltével és némi rum elfogyasztása után a motor ismét beindult. Aztán 20 perc múlva, lássatok csodát: a másik hajómotor is leállt. Sanyival mégjobban összenéztünk és ittunk egy kis rumot. A kapitányunknak hosszas fejtörést okozott, hogy mi történhetett, ő nem volt tisztában a mi járművekre gyakorolt pszichoderikus hatásunkkal. (És még rumot sem ihatott!) Végül beindította a motort, elértünk Saona szigetére, ahol érkezésünk örömére rummal kínáltak bennünket. Ettünk langusztát, fürödtünk a kristálytiszta Karib-tengerben és végül, a biztonság kedvéért ittunk még egy kis rumot. 

Az utazás többi részére innentől nem igazán emlékszem, kivéve, hogy volt rum...

Egyet viszont megfogadtunk: Repülőre soha, semmilyen körülmények között nem ülünk együtt!