2014. aug. 21. csütörtök:

Ma érkezett el Bencénél a mélypont, reggel miután bekísértük, sírva szaladt utánunk, hogy haza akar menni... ;(Nagyon nehéz ez, főleg, mert majdnem vele zokogtam én is.) Pedig nagyon kedves vele mindenki, szeretik, kedden már becsöngetett két osztálytársa is hozzánk és elhívták játszani, estig pancsoltak a medencéknél.
De kínai nekik ez az egész, ráadásul rengeteget írnak spanyolul és angolul is. Az osztályában sok gyerek jól beszél angolul, ez nagy könnyebbség, mivel ha valamit nem ért, valaki rögtön fordítja neki angolra. 

Bence elmesélte, hogy az a baj, hogy ha elkezdenek spanyolul írni, arról Zsuzsa néni jut eszébe, ha számolnak, arról Kati néni (a két otthoni tanítónéni, akiket nagyon szeretett), ha kinyitja az uzsis dobozt, arról mi, ha végignéz a többi gyereken, arról meg a régi osztálya. Ezért sír folyamatosan... Aztán meg itthon azon fakadt sírva, hogy mi lesz, ha hazamegyünk, mert otthon meg az itteni osztálytársait fogja sajnálni. Mert egyébként mindenki aranyos, külön bejött hozzá egy néni, aki vigasztalta, és állítólag mondta neki angolul, hogy bújjon oda nyugodtan és képzelje azt, hogy ő az anyukája. De szerinte az lenne a legjobb, ha ott lennék vele. Mondtam neki, hogy annak én is örülnék, mert sokkal gyorsabban tanulnám meg a spanyolt.

Aztán különös dolgokat mesél még, szerinte "kötődése van" a spanyol tanárral, mert csak az ő óráin sír, mert annyira aranyos. A szóhasználata is figyelemre méltó, mert azt is szokta mondani, hogy valahonnan ismeri a tanárt, van valami közük egymáshoz. Hmmm... Egyébként az valóban érdekes, hogy otthon, magyarul, elég csúnyán írt. Itt a dominikai kalligrafikus betűket az első perctől imádja írni. Amikor először mutatta a füzetét, egy ideig el sem hittem, hogy ő írta. Tele is van a calligrafia füzete "Muy Bien!" meg "Bien Trabajo!" (nagyon jó, jó munka) megjegyzésekkel. 

Tehát elmondása szerint egész nap zokog a suliban, sőt már egy széket is kapott az osztályterem előtt, oda is kimehet, ha nagyon sír. :-( Miden reggel úgy indul, hogy zászlófelvonás közben eléneklik közösen a dominikai himnuszt az iskolaudvaron. Bence azt mondja, ma reggel annyira el volt keseredve, hogy zászlófelvonás után bement a wc-be és "bosszúból", "csak azért is" elénekelte a magyar himnuszt...

Próbálunk sokat beszélgetni vele, és megerősíteni, hogy amit érez, azzal semmi gond sincs. Nehéz dolga van, de hősiesen helyt áll. Még Dorkát is segíti, sőt szokta vinni a táskáját és nekiadja a nyalókáját, amit ők az egyik tanártól kapnak a jó válaszért.

Dorkán nem látjuk ennyire, hogy kiborította volna az iskola, persze ő is mondja, hogy nem akar menni, de ha Bence nem sír, akkor ő sem. Talán neki azért könnyebb, mert még játékosabbak az ő foglalkozásaik. 

Szóval nem reménytelen a helyzet, csak piszok nehéz! Hú... Izzadunk, szó szerint és átvitt értelemben is.