Oké, elismerem: Macao-függők lettünk.
Nem tudjuk megunni. Bár most nehezen jutottunk be az óceánba, mert a hullámok visszalökdöstek. Józsi persze bátran nekivágott, azt hiszem amikor kb. derékig bejutott, akkor borította föl az első nagy hullám. Kecsesen, légiesen, épp csak meglegyintette és apa már repült is!
Ezután már kicsit megfontoltabban haladtunk előre...Dorkát egy ártalmatlannak látszó hullám úgy repítette a partra, hogy mindkét karúszóját tőle jóval távolabb találtuk meg. Simán leszedte róla a víz. Szerencsére stramm kiscsaj, már rohant is vissza, hiszen ezt csak nem hagyhatja annyiban és bosszúból lekaratézta az óceánt. Mi meg sokkal feszesebbre fújtuk a karúszóját.
Bencét már semmi sem állíthatja meg, be kell szereznünk lassan egy szörfdeszkát, mert az úszógumin próbált felállni, hogy akkor most ő is kipróbálja azt, amit pár méterre tőlünk a nagyok.
Józsi már jó ideje köhög, pár napja jól megfázott (hála az itteni ész nélküli légkondizásnak, mert minden hivatalos helyiséget, éttermet, boltot, annyira lehűtenek, hogy röpködnek a mínuszok), de ma délután teljes felsőlégúti átmosás történt sós vízzel, "hála" a pofánvágós/fellökős óceánnak. Mostmár legalább kap levegőt...
