A sárgarépa persze egy fontos zöldség, és egészen kicsiny gyermekkorától kezdve végigkíséri az embert főzelék, kiköpött főzelék és egyebek formájában, nagyszerű a gőzölgő húslevesben, de az mégis túlzás, hogy kilószámra tömje magába az ember, mint mi itt, Dominikán. Ugyanis valamilyen oknál fogva a közel negyven fokos melegben folyamatosan párolt/sült répát ennénk vagy éppen frissen facsart sárgarépás gyümölcslevet.

A répa utáni vágynak bizony komoly fiziológiai oka lehet, okoskodtunk, és itt lakó barátunk megerősített bennünket, azt mondta, ő soha nem használ naptejet, viszont kilószámra eszi a sárgarépát és a bőrét a zöldségben rejlő vitaminok megóvják. Nos, velünk is ez lehet a helyzet, hiszen annyi napsugárzás ért bennünket nem egészen két hónap alatt, mint máskor két évig, a sárgarépa pedig fogy és fogy. Aztán lehet, hogy csak elmaradásinkat hozzuk be, így csillapítva a napfény és répahiányt... Egy biztos, az első heteket leszámítva egyáltalán nem használunk naptejet, és még egyszer sem égtünk le, persze az is igaz, hogy annyira meleg van, hogy a déli órákban eszünkbe se jutna kimenni...

Attention! Arra egyelőre nem biztatunk senkit, hogy naptej helyett répát használjon Magyarországon, ezt ugyanis ott még nem teszteltük.