A dominikai konyha mondjuk úgy, hogy egyszerű, és nem feltétlenül az európai ízléshez szabott.

Alapétel a platano, vagy főzőbanán, amelyet főleg köretként fogyasztanak, de egyébként százféleképpen készítik, édesen, sósan, savanyúan. Egyszer láttunk hagymás-ecetes változatban, hát.... Alig hasonlít ahhoz, amit mi a banán kifejezés alatt értünk, a héja vastag, nem lehet kézzel meghámozni, mint a sárga testvérét és nyersen semmi íze (talán a krumplihoz tudnánk hasonlítani) – főzőbanánt egyébként már úgy hallottuk Magyarországon is árulnak, legalábbis néhány helyen. Mi is tettünk pár kísérletet, de egyelőre nekünk a banánchips az egyetlen, ami bejött. Kókuszolajban sütjük ki a hajszálvékonyra karikázott banánt, gyakorlatilag nem tudunk annyit készíteni belőle, hogy megunnánk.

A másik ételük, amit szintén chipsként, vagy lapcsánkához hasonlóan (tócsni, macok) készítünk el, a yucca. Elég bizalmatlanok voltunk vele, mert furán néz ki, de aztán Zsuzsa tanácsára kipróbáltuk és meg kell mondjam nagyon finom. A dominikaiak főleg köretként eszik.

Reggelire a helyieknek az empenadas, egy töltött szendvics és jugo de naranja, narancslé a standard, ezt a számtalan kis büfé egyikében 50 pesóért meg lehet venni. Az empenadas tölteléke sokféle lehet, csirkés, sajtos, zöldséges, tojásos, sonkás - a variációk száma végtelen. Bence fiúnk nagy kedvence.

Az ebéd hosszadalmas lehet, 2 óráig is tart, mert ha tehetik, az itteniek  egybekötik a sziesztával.. Leggyakrabban csirkehús és babbal gazdagított rizs kerül az asztalra. A halak és a tenger gyümölcsei üzletben vásárolva elég drágák, gondolom a helyiek olcsóbban jutnak hozzá, az itteni halászoktól. Halételek elkészítésénél a kókuszos hal viszi a pálmát - a pescado de coco. Mi a tengerparton frissen fogott és ott helyben megsütött papagájhalat szerettük meg.

Zseniális a friss marhahús, a legjobb argentin húsokkal vetekszik. Már meséltem, hogy az ország szabad területeinek egyik felén cukornádültetvények vannak, a másikon marhalegelők. Istállók nincsenek, a szabad ég alatt legelnek a marhák. Ahogy egyébként normális lenne. Otthon nem ettünk túl sok marhahúst, itt viszont házi hamburgert készítünk belőle, házi hamburger bucival. Felülmúlhatatlan, a gyerekek hetente követelik.

A helyiek körében népszerű a comida criolla - a kreol konyha, amely egyesíti az indián konyha elemeit az afrikai, spanyol és dél-amerikai konyhával. Tettem néhány kísérletet, nekem nem jött be…

A mexikói konyha is erőteljesen jelen van, a Quasadilla, vagy az Enchilladas nálunk sokszor kerül az asztalra.

A legtipikusabb étel a sancocho - amely háromféle húsból készül, amit előre marinálnak, fűszerezett páclében forgatnak, majd ehhez adják hozzá a párolt zöldséget ( paradicsomot, hagymát, fokhagymát). Mindezt egy serpenyőben, babos rizzsel kínálják.

További specialitás a rántott csirke - chicarrones de pollo. Az itteniek felülmúlhatatlanul édesszájúak, elképesztően édes minden üdítő vagy süti is. Apropó süti. Érdekes édességeik vannak, illetve nincsenek. Fura, nagyon-nagyon szirupos sütik meg torták, ízetlen édességek, így nekünk az otthoni édes péksütemények és finom cukrász sütik hiányoznak legjobban. Ami még érdekes, hogy csokoládéból sincs túl nagy választék. Ha táblás csokit szeretnénk venni, normál boltban, akkor van az 50 gr-os Hershey, vagy a Ritter Sport és nagyjából ennyi. Tényleg. (Turista boltokban persze előfordul Milka, vagy Lindt, de itt az ár kétszerese vagy néhol háromszorosa is van a normál boltokhoz képest.)  Van még egy sárga csomagolású helyi csokoládéjuk, ami egy cukrozott csoki, tehát beleharapsz és érzed a cukorszemcséket benne. Borzasztó...

Üditőik is nagyon édesek, a 100%-os gyümölcslé nagyon ritka, ill. többnyire csak narancslé. Mi itthon frissen facsarjuk az ananász-mangó-répa levünket, ami nagy kedvenc. Egyszer megálltunk egy helyi kis bódénál, ami szintén frissen facsart gyümölcsleveket készít, de későn vettük észre a több tonnányi cukrot a kis üzlet polcain a gyümölcsök mellett... Merthogy a frissen készített gyümölcslé itt azt jelentette, hogy az általad választott gyümölcsökhöz hozzátesznek egy doboz sűrített tejet és rengeteg cukrot. Ezt turmixolják és kész is a... mi is?

Nagyon jók a sörök, pilzeni típusú, kicsit kesernyés, de drágák is, egy hat és fél decis bolti ára 500-550 forint körül van… És persze a rum, minden mennyiségben és mindenfajta koktélban. Amikor először jártunk itt, akkor meglepve tapasztaltuk, hogy a helyiek milyen drágán adják a dominikai rumot. Mondtam is az egyik árusnak, hogy ennyi pénzért már Bacardit lehet kapni, amire az volt a teljesen felháborodott válasz, hogy "Azt a sz...t?!?" Nos, azóta már tudjuk, hogy ennek a rumnak nincs köze a hazai Casino vagy Porto Rico típusú szeszhez, esetenként már-már a jobb konyakhoz lehet hasonlítani, az árát is, persze. Az alap koktélrumok azonban teljesen megfizethetőek, hiába, egy koktélalapú társadalomban ez nem lehet másként…