A dolgok időnként ismétlődnek. A mostani esetben 30 év telt el két hasonló esemény között. 1984-ben a Magyar Rádió és a Magyar Televízió varsói tudósítója lettem, Pestről szolgálati autóval mentem Varsóba, hogy megkezdjem a munkát, és mindjárt az első héten baleset történt összeütköztem egy másik autóval. Szerencsére senkinek nem lett semmi baja. Tavaly nyáron, harminc évvel a varsói eset után Dominikára költöztünk, igaz, most szabadúszóként én voltam saját magunk „kiküldője”. Ide nem lehetett autóval jönni, de mindjárt az első héten baleset történt a bérelt kocsival, ennek részleteit az egyik előző bejegyzésben már leírtam. Szerencsére senkinek nem lett semmi baja.
A varsói baleset után négy évet töltöttem családostul Lengyelországban, ezek voltak az átmenet évei, a rendszerváltásokat előkészítő évek, újságíróként hallatlan izgalmas volt átélni az ottani csendes forradalmat, ami persze Varsóban nem volt annyira csendes, a tüntetők és a rendőrök kemény összecsapásai mutatták, hogy a lengyelek változást, szabadságot akarnak. Dominikán a dolgok mostani állása szerint nem maradunk 4 évet, hacsak Magyarország közben nem csatlakozik az Eurázsiai Unióhoz, mert akkor inkább nem utazunk haza. Itt is forrong a világ, ha úgy tetszik, „csendes forradalom” van egész Közép és Dél-Amerikában, hihetetlen tempójú a változás, de közben az egész nagyon-nagyon laza. A különbségek óriásiak, viszont a szabadság, ami nem volt az 1990 előtti világunkban, és mostanában napról-napra észrevétlenül szűkül, itt szinte tapintható és nagyon is élvezhető.
Ami ugyancsak roppant hasonló volt a két költözés esetében, hogy a legkülönbözőbb nyelveken kellett az ügyeket intézni, ugyanis a lengyel akkoriban még nem ment túl jól, a spanyol pedig a mostani költözésnél még az alapszintet sem hagyta el… Varsóban tárgyalni kellett a biztosítóval az autószerelővel, a mesteremberekkel, mert lakásfelújításba kezdtünk, Dominikán pedig a lakást, az iskolát, a biztosítást, a baleset utáni dolgokat kellett intézni. A mindkét helyen használt nyelv volt a lengyel, a német, az orosz és a magyar, itt még hozzájött az angol meg az a kevés spanyol… A motiváció is érdekes: 1984-ben és 2014-ben is elegem, elegünk lett abból, ami Magyarországon zajlott és zajlik, látszólag más és más okok miatt, de a kiváltó ok mindkét esetben a szabadság fantomja…
