Meglepetés látogatás volt a suliban. Egy kalóz és egy pókember érkezett hozzájuk. (Bence szerint naaaagggyon gagyi pókember volt, ráadásul lány! Arról nem is beszélve, hogy PONT fociztak és azt kellett abbahagyniuk a táncos buli kedvéért.) Aztán mindekit kivittek a tornacsornakba, és egy nagy közös bulizás vette kezdetét. Bencus teljesen ledöbbent, azt mesélte, hogy képzeljem el, az igazgatónő beszélt a mikrofonba, majd egyszercsak jött a zene, erre a hóna alá csapta a mikrofont és elkezdett táncolni!!! Ott az egész suli előtt!
Azt nem sikerült kideríteni, hogy milyen apropóból történt az esemény, eseleg csak úgy? Azért, mert? De együtt táncoltak tanárok-diákok a gagyi pókemberrel és a kalózzal.
Szeretem ezeket az eseményeket. (Józsi nem annyira lelkes, ő morog, hogy persze mert megint nem tanultak semmit... ennyi pénzért buizni hordjuk őket, ebben van némi vitánk, én azt gondolom, hogy sokkal, de sokkal többet tanul a kötetlenül együtt töltött időben, mint amikor egy padban ül. És hát ne felejtsük el, hogy Örökmozgó Bencéről beszélünk, nála ez hatványozottan igaz).
Folyamatosan hozza haza az új szavakat, egyeztetünk, hogy ki tudja mit jelent. Sőt már az is előfordult, hogy a barátja anyukájával beszéltem, hogy akkor hogyan legyen a délután (ki, kihez, mikor), amikor egy mondatot annyira jól akartam elmondani, hogy teljesen semmi nem jutott eszembe. És akkor az én kicsi fiam, rám néz és azt mondja:
- Anya, mondd nekem mit akarsz mondani, majd én fordítok! Amin először jót mosolyogtam, mert azért ő még angolból nagyon-nagyon kezdő szinten van, de azért elmondtam neki, mit akarok. És MOST jön a lényeg: egyetlen percig sem gondolkodott és óriási önbizalommal, látszólag teljesen oda nem illő szavakat mondogatott egymás mellé rakva, míg a néni bólintott, hogy igen, megértette. Azaz, míg én gyötröm magam, hogy a tökéletes mondatot összerakjam, addig ő mondja-mondja és megérteti magát a másikkal. Ez a nagy különbség. Hiszen valóban, a másik nem tökéletes mondatokra kíváncsi, hanem arra, amit mondani szeretnél. És segít is. Szerintem az önbizalma mérföldekkel lett nagyobb. Már látom, bárhol, bármikor, bárkivel szót ért. Mert mondja és mondja és mondja. Nyilván ebben nagy segítség a kis barátja Mauritio, akiknél sokat időzik és ugye ott mindenki spanyolul vagy angolul beszél. Jó úton haladunk, úgy látom.
Ezeket a képeket a suli facebook oldaláról osztottam meg, hogy a hangulatot érzékeltessem egy kicsit.
(Az első képek között látszik Dorka osztálya, az utolsók között pedig Bencusé.)
