Azt hittük javul Bence keze, de nem, megint csúnyább lett. Natasától (a szerb tanítónéni, Chris és Mia anyukája) kértünk infót, hová menjünk vele. Meglepetésünkre mondta, hogy Chris keze is tele van hasonló foltokkal, kb. 2-3 hete. Úgyhogy mostmár tuti, hogy a suliban szedtek össze valamit. Azt javasolta menjünk be vele Veronba, ott van egy nagyon jó kórház. Ez tőlünk kb. 30 percre van, úgyhogy reggel, miután leadtuk a gyerekeket a suliba, elmentünk, hogy időpontot kérjünk, meg megnézzük milyen a hely. Azt kell mondjam, leesett az állunk! Egy nagyon szép, modern kórházhoz érkeztünk, a recepciós hölgy tudott angolul, aznap délután négyre kaptunk is időpontot. (A dominikai tempóhoz képest, ez fénysebességnek tűnt.)
Délután el is mentünk és nem csalódtunk, egy nagyon kedves doktornő fogadott, pontban 4-kor, aki azzal kezdte, hogy megkérdezte, milyen nyelven beszélgessünk...
Sajnos, mondta, ez allergia, elég sok mindentől lehet, nagyjából felsorolta azokat a dolgokat amikre én is tippeltem. (A cukor nála is elsők között volt!) Írt fel gyógyszert, szappant, kenőcsöket, holnap reggel pedig vissza kell menni vérvételre, meg vizeletet is kell vinni, mert szeretné ellenőrizni. Kímélni kell a bőrét, nincs nap (?), nincs fürdés. Kizárólag pamut cuccokban járhat, erről írt is a sulinak, tehát papírunk van arról, hogy nem veheti fel az iskolai egyenruhát. (Na, szerintem ettől a suli szívgörcsöt kap, amennyire egyenruha fetisiszták.)
A végén odaadta a névjegykártyáját, ráírta a mobilszámát, ha bármi van, hívjuk fel, de egy hét múlva vár kontrollra. Van biztosításunk, így csak 200 pesot kellett fizetni, gondolom ez a helyi vizit-díj.
A gyógyszerekért viszont 13 ezer Ft körül fizettünk a patikába.
A holnap húzós lesz, mert Bencének az osztályban akkor lesz a búcsúztatása és megígértem, hogy vihet be palacsintát, meg fánkot. Egyébként is hálaadás-napi reggelit tartanak az osztályban, azért kérte az osztályfőnök, hogy ekkorra vigyük a sütiket.
Tehát a palacsinta és a fánk a tészta már a hűtőben, Józsival reggel ötkor kelés, kisütünk mindent. Dorkát leadjuk korán a suliba, utána irány a kórház. Majd futás vissza a suliba, hogy B. le ne maradjon a saját búcsúztatásáról.

Mára három dominikai karácsonyfát hoztam nektek. Elsőnek egy nagyon virágosat és egy nagyon banánosat...

...és a végére egy igazán egyedit, amit a Macao nevű kis falu lakói állítottak, az út szélére, sörösüvegekből:

 Melyiket kéritek? ;)

2014. november 26.

Dorka egy napsütéses, forró, novemberi este szép csendben MINDENÉT összepakolta a hátizsákjába, meg szatyrokba és kijelentette, hogy ő megy Magyarországra.... és elindult :-)

A képen ugyan mosolyog, de mikor elmondtuk, hogy nem megyünk még haza, nagy sírás lett a vége. Rosszul érzi magát és bár mident megteszünk, hogy jobb legyen neki, minden névnapra, szülinapra, ünnepre csak egy kérése van: Egy repülőjegy, Magyarországra! 

Jaj, de nehéz ez...

Ma megelégeltük az áldatlan és savanyúságmentes állapotokat. (A főzőbanán, mint savanyúság, nekünk nagyon nem jött be...) Itt nem nagyon esznek csemege uborkát, vagy savanyú uborkát és nincs is savanyúság a boltokban, illetve egy-két turistáknak fenntartott boltban lehet venni, persze arany áron. Kovászos uborkát akartunk készíteni, de csak kígyóuborkát lehet kapni és nincs kapor. Így ezt is buktuk.

Ezért aztán drága férjemmel nekiálltunk csalamádét készíteni. Életünkben először, bár Józsi úgy emlékszik, hogy many many years ago, amikor ő még zöldségesinas volt Széplakon...

Így néz ki, rettenetes íze van nyersen, a héját sem lehet egy mozdulattal lehúzni, késsel hámozzuk. Jóval nagyobb, mint a helyi banán, kicsit szögletes. Az ittenieknek ez olyan, mint nálunk a krumpli. Mindenfélét csinálnak belőle és itt a MINDEN szó szerint értendő, eszik köretnek, savanyúságnak, édessegnek, chipsnek....

Az már bizonyos, hogy chipsnek tényleg kiváló (kókuszolajban kell kisütni, hajszálvékonyra szeletelve), a többit még teszteljük!

2015. november 20.

A heti bevásárlás után.
Bár a gyümik sosem tartanak ki egy hétig, ez a banánmennyiség kb. 3 nap alatt fogy el :-)

Az ananászokat "megisszuk", az megy a napi vitaminkoktélba, a zöldbanánból chips lesz. Még lemaradt a képről a rengeteg sárgarépa, amit hetente veszünk, annak is egy része a koktélba landol, a másikat pedig vajban párolt/pirított répaként eszi a család tonnaszámra. 

A dinnyéről pedig lassan lemondunk, mert eddigi próbálkozásaink mindig kurdarcba fulladtak. Ehetetlen az itteni dinnye. Legalábbis annak, aki hevesi dinnyén nőtt fel... 

Nem tudjuk. Tényleg nem, hogy ez mennyivel lesz jobb. De vannak dolgok, amiket már most látunk. Különbségek, érzések...

Egy dolog volt biztos, a BBS-ből sürgősen el kell jönni. Időközben a másik magyar család is váltott, ők szóltak, hogy nézzük meg a 2nd Mile School-t. (Ők egyébként azért is hagyták ott a BBS-t, mert a gyerekek egy hivatalos papír hiánya miatt nem kezdhették el a sulit csak novemberben, és mikor végre minden elintéződött, akkor közölték velük, hogy visszamenőleg augusztusig kérik a tandíjat.) Logikus volt, hogy ezt nézzük meg.

Az iskoláról annyit kell tudni, hogy nem kéttannyelvű, hanem csak spanyol, de itt is tanítanak angolt. (Bencének végül heti 8 angol órája lett, de erről majd később.) Keresztény iskola, kéthetente kell részt venni egy 45 perces misén, ami általában éneklős-táncolós szokott lenni. Ne úgy képzeljétek el, mint mondjuk itthon egy piarista iskolát, sokkal lazábbak, amúgy pedig örültek, amikor mondtuk, hogy mi is keresztények vagyunk.

Reggel 3/4 8-kor kezdődik a tanítás és 13 óráig tart, tehát előbb érnek haza, több idő marad játékra.
Az iskola egyébként nem zár be délután, hanem akkor érkeznek a szegény gyerekek és megkezdődik az ő iskolai oktatásuk. Maritza, a kísérőnk elmesélte, hogy ingyen tanítják őket, és ételt is biztosítanak számukra, mert sok gyerek csak itt jut élelemhez. Láttuk is, amikor a gyerekeknek megmutattuk a sulit, akkor már folyt a délutáni oktatás. Nagyon sokan vannak, de mindenki szépen, tisztán, egyenruhában. Mosolygósak, kedvesek, egy pici kislány odajött hozzánk, megölelt, majd szaladt tovább az uzsonnáért...

A BBS-ben folyton lasszóval kellett keresni valakit, aki tud angolul, állandóan hol ehhez, hol ahhoz passzoltak, és soha senki nem tudott érdemi válaszokat adni a kérdéseinkre. Itt beléptünk a kapun, már jött egy hölgy, hogy miben segíthet, elmondtuk, kedvesen leültetett a nádfedeles pavilonba, aztán két percen belül bevezetett egy nagyon kulturált irodába, ahol Maritza, a hivatalvezető fogadott és egyszemélyben minden kérdésünkre tudta a választ, angolul! Nem volt probléma.

Ránk szánta az időt, végig kísért a sulin, elmondott minden fontos infót, majd délután, mikor a gyerekekkel visszamentünk, szintén. Bence tanítónénijével is találkoztunk, mert ő délután is itt van, a szegényeket tanítani. Minden iratot megkaptunk, minden költséget leírt, elmondott. Tehát van egy beiratkozási díj: 5000 peso, egy havi tandíj 4400 peso/fő, amit még meg kell venni a tankönyvek, meg az egyenruha (csak egy kis összehasonlítás a BBS egyenruhája 10 ezer peso volt, itt 1500 peso).

Szimpatikus a hely, ráadásul van füves focipálya, rendes, igazi! Ez ugye fontos szempont. Dorka és Bence nem lesz egymástól elkülönítve, mint a másik suliban, mert itt közös udvaruk van. A büfé is sokkal szimpatikusabb és kb. 50%-kal olcsóbb, mint a BBS-ben. És nincs tele cukrozott vackokkal, hanem kakaót, meg tejet árulnak, megy nápolyit. Apróságok, amik számítanak.

De újra mondjuk. Nem tudjuk, nem tudhatjuk. De bízunk! Bence már holnap menne, Dorka is, csak ő haza...

2014. november 20.

A Misszió oldalán van egy kis rövidfilm a suliról, itt találjátok:

Forrás: http://www.2ndmilemissions.org/

Kompromisszum született, miután határozottan közöltük, hogy nem, nem fogunk 30 ezer forintért Nike focicipőt venni (és 38-ért Adidast sem), amit két perc alatt kinő, nagy duzzogva hajlandó volt bejönni egy "sima" sportboltba. Ahol beleszeretett ebbe a "gyönyörűségbe" - 5500 forintért (leárazás volt az üzletben).
Egyébként apácskát - bár nagyon örült a jelentős árkülönbségnek - azóta is borogatjuk, nem tudja megemészteni, hogy a fia rózsaszín focicipőt vásárolt.
És mi volt a suliban? Bence szerint szétszedték a cipőjét, annyira menő és hosszasan találgatták, hogy vajon Adidas vagy Puma? (Champion) És el kellett mesélnie hogy hol vettük. "Anya, még Pablo is, aki múlt héten kapott egy nagyon drága Nike cipőt, még ő is kérdezte, hogy honnan van, mert ez sokkal jobban tetszik neki, mint a sajátja."
Az a vigyor a fején mindent elmond!
Gratulációkat a hurramenoagyerekünk@bavaro.com címre várjuk!

Újabb mű készült el a tű+cérna+no varrógép projekt keretein belül. Ezúttal Dorka szeretett volna egy táskát, hogy abban vihesse balettra a kopogós cipőjét (meg a balettcipőjét, legyezőjét, nyakláncait, fésűjét...)
Kérd és megadatik!
A megrendelő elégedett, már töri a fejét, hogy mit varrhatnék neki még...

2014. november 20.

Mára már milliónyi okunk lett, hogy elhúzzunk ebből a suliból. Az utolsó csepp az volt, amikor az egyik nap Dorka azzal jött haza, hogy nem engedték úszni, hanem elkísérték az irodába, és ott ült, amíg a többiek úsztak.
Nem értettük, de gondoltuk majd reggel kiderítjük. Reggel csak a tanító nénijével tudtunk beszélni, azt mondta, hogy ő sem tudja, valami adminisztrációs okból kellett az irodába vinni a Dorkát. Oké, nem hagyjuk annyiban, délután majd bemegyünk az irodába.
Délután Apa ment értük, de előtte felment az igazgatóhoz, magyarázatért. Legnagyobb döbbentére Bence ott ül az igazgatónál és két társával éppen „érdekérvényesít”, azaz panaszt tesz, hogy milyen dolog már az, hogy megint elmarad a rajzóra, meg a zene és helyette matek van. (Az értelmi szerző tudjuk ki volt, de volt annyi esze, hogy vigyen magával két tolmácsot is. )
Miután ezt tisztázták, akkor mondja Bence, hogy őt is kiszedték az úszásról és őt is leültették az irodában. Apa vérnyomása kezdett felmenni, bement az igazgatóhoz, hogy akkor ugyan mesélje már el, miért ijesztik halálra a hatévesünket (mert ugye szegény Dorka egyébként sem kommunikál, most elvitték egy helyre, ahol még nem járt és ücsörgött egy másik osztálytársa társaságában, semmit nem értve az egész helyzetből), meg a tízévest (aki ugyan nem ijedt meg, de nagyon pipa volt, mert egész héten az úszást várja legjobban).
Válasz: mert nem fizettük be időben a tandíjat!
Apánál roló le, és válogatott spanyol tudásával mondta el nekik, hogy mihez van joguk és mihez nincs. Először is többször is kértük, küldjék el, mit meddig kell fizetni. Válasz: manana…
Soha senki nem mondta, meddig kell a tandíjat befizetni. DE, még ha el is mondják, NINCS JOGUK a gyereken leverni a balhét. Oké, hibáztunk! Hívjanak fel, írjanak levelet, küldjenek füstjeleket, bármi, de ennek semmi köze a gyerekhez! Józsi felsorakoztatott még néhány indokot, úgy, mint újságíró, meg oktatási minisztérium, meg talán még az emberi jogok bizottsága is elhangzott, hogy ezek a gyengeelméjűek megértsék, hogy nem nyúlhatnak bele a gyerekeink életébe!
Egyébként Bence tanító nénijével is beszéltünk, ő elnézést kért, hogy ne haragudjunk, de ő nem kommunikálhat a szülőkkel. MI VAN???
Ezen kívül még voltak apróságok, pl. hogy augusztus óta kérjük a spanyolból a help home working-et, hetente kérdezzük, hogy mikor lesz, válasz: manana… A tanárnő meg nekünk panaszkodik, hogy a gyerekeknek nagyon kellene spanyolból korrepetálás.
A sporttábort nagyon részletesen leírta Bence, ahhoz se nagyon tudunk mit hozzáfűzni.
Bármi rendezvény van, Dorkánál rendszeresen mondják, hogy fizessünk be 20-25 pesot, arcfestésre (!), meg lehet venni szörnyű cupcake-et. Aztán Dorka elmondja, hogy ja, ő nem evett és arcfestés sem volt. ???
Az meg, hogy Dorkánál betűtanítás nincs, ellenben olvasni tanulnak, sőt küldik haza a Reading Street-et, amiben több oldalas mesét kellene neki elolvasnia!?! Kérdeztem, hány betűt tanult a suliban, mennyit ismer fel? Tudja és felismeri az A, O, D betűket, meg a nevét is felismeri leírva és ennyi… Klassz, ugye? (A félreértések elkerülése végett én nem támogatom a decemberre ír-olvas módit, sőt! Így most sem értem mi a túróért kellene a gyereknek olvasnia, főleg, hogy nem tanítják nekik a betűket???)
Soha semmit nem mondanak. Kommunikáció nulla. A sporttábor is úgy volt, hogy egy héttel előbb lesz, és háromnapos. Csütörtökön még senki nem tudott semmit, hogy mégis hogy lesz, hányra kell jönni stb. Azt is, hogy ott alvós, Bence derítette ki, mert egyik osztálytársa mondta neki, hogy aludjanak egy sátorban. Csütörtök este kaptuk az e-mailt, hogy egyrészt csak másfél napos lesz, másrészt másnapra hálózsák kell meg sátor. Noormálisak??? Aztán rossz idő lett péntekre, mi kettőkor kérdeztük meg, hogy akkor hányra kell hozni a Bencét, azt mondja a tornatanár, hogy ötre jöjjünk vissza. Ötre visszavisszük a gyereket, felpakolva, erre kiderül, hogy küldtek egy mailt, hogy elmarad a sporttábor! Megnéztük, 12-kor küldték a mailt, de 14 órakor a tornatanár még nem tudott róla…
Van egy magyar lány, Viki, idén érettségizik, ő meg azt mesélte, hogy sokszor őket küldik be a kicsikhez angolt tartani, mert nincs tanár…
Ha véletlenül nem érsz oda a gyerekért 15 órára, akkor felügyeleti díjat számolnak fel.
Az úszást is vártuk, hogy mikor kezdődik már el, hetente kérdeztük, mindig az volt a válasz, hogy ó, még biztosan nem, pedig már rég készen volt a medence. Egyik reggel megyünk, azt mondja Dorka tanító nénije, hogy miért nincs rajta Dorkán az úszódressz? Milyen úszódressz? Hát ma úszás lesz, és látja, hogy Dorkán nincs rajta. Igen? És azt honnan kellene tudnunk, hogy ma úszás lesz??? Mondtam, semmi gond, Dorkus is várta már az úszást, tehát hazamegyünk az úszócuccért. Persze akkor még nem tudtuk, hogy egyáltalán nem engedik úszni azt, akinek nincs BBS fürdőruhája. Így bevittük ugyan neki a cuccát, de mégsem engedték úszni… ha valami kitolás egy gyerekkel, na ez az.
Bence méretében pedig nem volt fürdőnadrág. Beírtuk a füzetébe, hogy nincs fürdőnadrág a shop-ban, de még jó, hogy Bence szólt, hogy az nem elég, beszéljünk is valakivel. Mondjuk Mr. Anthony-nak, azt mondja, az nem lehet, hogy nincs. Ember, most jöttünk ki a shopból… hát jó, akkor most az egyszer úszhat Bence a saját nadrágjában. Ezt hetente eljátszottuk, szerencsére, mire megérkezett a fürdőnadrág, már eldöntöttük, hogy sulit váltunk, így ezt már nem vesszük meg.
Aztán ez a levél most érkezett, amiben kifejtik, hogy nem elég hogy egy vagyonért megvetted az úszósapkákat, meg a fürdőruhát, de nekik van speciális törülközőjük is, és csak az úszhat, akinek ilyen van (víz minőségének megóvása miatt!).

„Note:
Please note that all sizes of swimsuits are now available. All students must have the necessary pool materials in order to participate in swimming classes

Here are details of the prices.

• Swim suits or trunks which are on sale at BBS. Girls US$50.00 and Boys US$45.00
• Flip flops.
• Swimming Caps which are on sale at BBS. RD$600 pesos (please wash with mineral water when you get home and apply talcum powder before storing)
• Goggles, which are on sale at BBS. Between RD$525 and 1010
• Towels (Dry off-chamois), which are on sale at BBS. RD$960 pesos (only this type is allowed in order to preserve the quality of the pool)
• Sunscreen, must be applied before entering the pool
• Arm Floaters, K2 students through 2nd grade.

Anthony Audain
Communication Department”

Ha valakinek még kétsége van iskolaváltás ügyben, szóljon, tudunk még mesélni… 

2015. november 19.